Toldi

Ég a napmelegtöl a kopár sík szarja
Retkes faszát Miklós ugyancsak vakarja
Mérges lapostetvek csípik, ahol érik
Szutykos segge partján vecsernyéznek délig

Ösztövér kútágas alatt áll egy némber
Aki vizmerítés helyett jobbágyfaszra kémlel
Nincs egy árva szörszál a pinája alján
Az utolsót tegnap baszta le egy talján

Vályúnál az ökrök szomjasan henyélnek
Boglyák tövén pesztrák, béresek kefélnek
Zsombékok alján, hol gecis az árok
Vígan hempergöznek cihekedö párok

Egy, csak egy legény van, ki nem hág: Toldi
Bár hatalmas löcsét talicskán kell tolni
Legénytoll sem fedi hatalmas dorongját
Egyensúlyoz vele három szénaboglyát
Delelön áll már a Nap fényes korongja
Malomkövet zúz szét iszonyú dorongja

Megjött Toldi György, a rókalelkü bátyja
Visszeres seggén lóg szattyánbör gatyája
Kókadt, kanóc faszán gubbaszkodva hallgat
Nem kér az már pinát, csupán csak nyugalmat
Ö volt hajdanában a bordélyházak bakja
S most csüggedten lóg le csúf penészes makkja

S hogyha mégis egyszer üzekedni merne,
Duhaj jókedvében, hogy nagyot tekerne
Hiába ösztökéli a rossz fonnyadt tököt
Sunyin és unottan mond az csütörtököt.

Rút irigység marja Györgynek szívét
Látván testvéröccse duzzadó péniszét
Gondolata támad, mely aljas és kajla:
Majd elintéz Téged a királyi szajha!

Fel van lobogózva ös Budavár tornya
Három napja áll ott hös lovagi torna
Lajos királyunknak nemi kedve fogyó
Elégedetlen hát a királyi lotyó

Kihrdette tehát hetedhét országba:
Jelentkezzék lovag, ki nejét meghágja
Nehéz a feladat, nem mindenki bírja
És aki nem bírja, annak ásva sírja

Hét numerát kíván a királyi némber
Egyvégtében, vadul, hogy hamar véget érjen
S ha ezután is áll még, mint sudár fa szára
Aranybullát húznak annak faszára

Jött is Csáktornyáról jó Bükköny levente
Ki hatalmas faszát ürüzsírral kente
Hangosan kiáltott, hogy semmi vagy dupla
Ćm az ötödiknél kifogyott a szufla

Fogcsikorgatva jött Kond, a kevély örmény
Megcsóválta farkát - támadt nagy légörvény
Dölyfösen kiáltott: kilencszer verem be
De hat után nem állt már, vitték hüs verembe

Sok vidor lovag jött, felcsigázva kedvük
De hiába folyt el drága életnedvük
Senkinek nem állt hat után, hiába,
Vonták a várkastélyt gyászdrapériába

Riszálja valagát Johanna, az álnok
Mert ingerlé peckét egy herélt pohárnok
Meredt nagy kopjája dicsöségre vágyva
De csakhamar kidöl, teszik öt hordágyra

Mint gímszarvas, kit seggbe kúrt az ármány
Fut sötét erdöben szegény Miklós árván
Együgyü lelkében csak egy terv világol:
A nemes versenyböl gyöztesen kilábol

Ösztökélte bátyja, kinek szava lépes:
Most mutasd meg, öcsém, dákód mire képes
Ravaszul beszélt, hogy véka alá rejtse
Csúf tervét, hogy öccsét rútul elveszejtse

A Hold meszes segge felkúszott az égre
Mire Miklós felért Buda alá végre
Öklözi a kaput, rúgja, veri, rázza
Míg durván ráförmed a királyi strázsa:

-Hé, paraszt süvölvény, ez királyi porta
Nem zsellér fickóknak áll itt hösi torna
-Én paraszt?- füstölög és fogat csikorgat
Hatalmas hímtagja vészjóslóan horgad

Mintha vasból volna ágyékának kincse
Tajtékzó duvadként csap le a kilincsre
Röpköd az ércforgács, rés támad, ölnyi
Oly merev a fasza, hogy embert tudna ölni

Iszonyút rikoltva ugrik át a résen
S inal, hogy a nemes harcról le ne késsen
Mig Miklósunk a tar kertet átszelte
Látta Lajos királyt, ki pöcsét jegelte

Az aggastyán király reszketve szóla:
Nem került ki senki még élve alóla
Voltam én is hajdan ifjú, délceg s nyalka
S most itt ténfergek rossz picsákat nyalva

Ványadt pöcsét rázva kesernyésen morgott:
Ha kedves a löcsöd, fontold meg a dolgot!
Megköszönte Miklós a király tanácsát
S szétverte faszával a bejárat rácsát

Látja ezt Johanna, s szóla epedöen:
Remélem, nem visznek ki majd lepedöben
Miklós edzett szívét dermeszti a látott:
Elötte a delnö szörnypicsája tátong

Bozontos szörök közt, mint egy mérges kígyó
Kígyózva tekereg a hatalmas csikló
Sikoltva szortyog hatalmas puncija
Melynek ürmértéke harminchat uncia

Nem szívbajos Miklós, legény ö a talpán
Be is veri tüstént nagy husángját nyalkán
Ökleli Johannát a hatalmas karó
Ugy dolgozik benne, mint a cséphadaró

Vízkóros csillagjós számolja egy gépen
Mert a hetes turnust túlhaladta régen
Szívós a királyné, a huszat is állja
Segge a Lohengrin nászdalt trombitálja

Ám harminc után csendesen dorombol
De Miklós akkor még szerényen dorongol
Elalél Johanna, nem bírja már szusszal
Zsémbesedik Miklós, megtoldja még hússzal

-Meghalt a királyné -sipítják a vének
S lerángatják Miklóst szerecsen pribékek
Taszigálják, rúgják, fenékbe és hasba,
Diadalmas löcsét verik kemény vasba

Lödörög most Miklós, mint nagy fasz a lébe'
Roskadozva viszik a király elébe
Trónján ül Lajosunk, vidor most a kedve
Pudvás seggét nyalja idomított medve

Hü apródja a hírt kifulladva hozza:
Királynönket Miklós, jaj, halálra baszta
Felujjong a király: lovaggá lesz ütve
S így szól Miklóshoz, ki áll szemlesütve:

-Kívánsz-e szüzlányt, teltvalagút, ringót?
Mindenem a tiéd, mert megölted a ringyót
Ha szerelmet ajjzó szél eljöve tavasszal,
A fél világ nem gyözte öt ellátni fasszal

De Te méltó voltál e rút, falánk dögre,
Dicsö Magyar Faszod álljon mindörökre!